A tengerimalac betegségei

 7/7. oldal 

A diabétesz spontán betegség, a korai stádiumban klinikai tünetek a tengerimalacon nem észlelhetők. A túlzott mennyiségben történő vízfogyasztás, a megnövekedett vizeletmennyiség és/vagy a hátsó részen állandóan nedves, vizelettől átitatódott szőr olyan tünetek, melyek orvosi kivizsgálást igényelnek. Tudnunk kell, hogy ezek a szimptómák húgyhólyaggyulladásnál, veseproblémáknál, egyes esetekben Cushing-kórnál is jelentkezhetnek. Gyorsan kialakuló szürkehályog észlelésekor szintén felmerülhet a cukorbetegség gyanúja. A Glibenclamide gyógyszer (szájon át szedhető vércukorcsökkentő tabletta) és a megfelelő diéta segít, mivel a tengerimalac legtöbbször 2. típusú (!) diabéteszben szenved. Egyeseknél a gyógyszeradag egy idő után a felére csökkenthető, vagy teljesen megszüntethető.
Diéta: a tengerimalacnak jelentős mennyiségű szénát kell fogyasztania, étrendjéből a zsíros magvakat (kukorica, napraforgó) teljesen ki kell zárnunk, kevesebb zöldfélét, és még kevesebb (!) gyümölcsöt adnunk. Magas cukortartalma miatt banánt és szőlőt a beteg tengerimalac ne kapjon. Fontos: Az angol CCT (Cavy Cambridge Trust in the UK) kutatásai szerint az olyan élelem, amely mesterséges színezőanyagot (!) tartalmaz, tengerimalacoknál okozhat cukorbetegséget, ezért ilyen élelmet tengerimalacnak NE adjunk.

  Abnormalitások
  Rokon- ill. beltenyésztést az állatnemesítők azzal a célzattal végeznek, hogy ezzel a homozigótaság eléréséhez közeledjenek. Közeli rokonok párosításánál nagyobb valószínüséggel születnek homozigóta egyedek. A nemesítő gének összekerülése az adott fajta nemes sajátságainak fenntartását és tisztaságát biztosítják, e gének mellett azonban olyan recesszív gének is kifejezodésre juthatnak, amelyek leromláshoz vezetnek. A természetben a szelekció által megnő azon gének gyakorisága, amelyek a szervezetet képessé teszik a lehető legtöbb utód létrehozására. A vadonban az alfa hím a csapatban lévő szexuálisan érett alacsonyabb rangú hímmel szemben intoleráns. A dominancia és a küzdési képesség nemcsak szexuális sikerhez vezet, de a beltenyésztés elkerülését is segíti.
  Beltenyésztésben előforduló leggyakoribb rendellenességek: állcsontproblémák, fogtúlnövés, szürkehályog, gyenge immunrendszer, lecsökkent általános életerő, magas fiatalkori mortalitás, daganat. Viszonylag ritkábban előforduló fejlődési rendellenesség a dongaláb, mely a láb veleszületett helytelen állásában nyilvánul nem. Hasonló, a valódi dongalábbal könnyen összetéveszthető deformitás a méhen belüli elhelyezkedési szabálytalanság miatt fellépő lábprobléma, mely könnyen kezelhető. A szülés utáni első napokban a kölyök szervezetében az anyai lazító hormonok még magas szinten megtalálhatók, ezért a torzulás megfelelő gyengéd masszírozással könnyen korrigálható. Ha szükséges, a deformált lábat néhány napra mikropórusos műanyag sínbe helyezhetjük.
  Ritkán (!) előforduló genetikai rendellenességek:
    - szaruhártya (cornea) rendellenességek;
    - törpeség: a növekedési rendellenességet egy recesszíven öröklődő, fejlődést gátló szubletális gén okozza.
    - veleszületett paralízis;
    - polidaktilia (sokujjúság): Heterozigóta formában (Px/+) pentadaktilia, az ötödik ujj azonban csökevényes, nem foglal csontot magába. Homozigóta formában (Px/Px) a sokujjúság extrém formákat ölt, tíz-tíz ujj a végtagokon, emellett egyéb rendellenességek is jelentkeznek (csont- és zsiger-anomáliák), ezért a halálozási arány már a korai időszakban rendkívül magas.
    - szexuális hypogenesis: meddőséggel járó kongenitális rendellenesség.
    - abnormális izomrángások és táncoló viselkedés. A táncoló, illetve körbeforgó viselkedést két, egymástól független mutáns gén okozza: wz (waltzer mutáció) - dominánsan öröklődő rendellenesség, homozigóta formában letális. A születésnél még normál állapotban lévő Corti-szerv sejtelemei sorvadásnak indulnak, a cochlearis neuron elsorvad. wtz - recesszíven öröklődő rendellenesség, a Corti-szerv, a cochlearis neuron és a ganglion spirale sejtek fokozatos degenerálódása halláskárosodásban, egyensúlyzavarban, fejrángásban nyilvánul meg, s ahogy a tengerimalac előrehalad a korban, e rendellenességek mind erőteljesebbé válnak.
    Megjegyzés: a tengerimalacok (leginkább a kölykök, a növekedésben lévők) jókedvükben nagyot ugranak, felpattannak, ide-oda szaladnak, szökdécselnek, irányt változtatnak. Ez a viselkedés nem tekinthető abnormális idegrángásnak, ez náluk az egészség és elégedettség jele.

Ezen az oldalon:
 Cukorbetegség
 Abnormalitások

A tengerimalac betegségei - 1. oldal:
 Hajlamos a betegségét elrejteni!
 A ketózis kialakulásának veszélye
 Hasmenés, bélflóra-károsodás
 A bélflóra-regeneráló probiotikum
 Székrekedés
 Mérgezés: mérgező növények, vegyszerezett növények
 Meghűlés
 Allergia
 Fülgyulladás

A tengerimalac betegségei - 2. oldal:
 Hőguta
 Tejszerű vizelet
 Vese- és húgyúti betegségek
 Szélütés
 Skorbut
 Seb az ajkon, szájszélen

A tengerimalac betegségei - 3. oldal:
 Szemsérülés
 Szemhéjbefordulás
 Újszülöttek kötőhártyagyulladása
 Kötőhártyagyulladás
 Könnycsatorna dugulás
 Vörös szem
 Mikroftalmia, vakság
 Zsírszem
 Mosakodás közben képződő fehér szemváladék
 Fül mögötti kopasz terület

A tengerimalac betegségei - 4. oldal:
 Farokcsont fölötti mirigy betegsége
 Végbélzacskó
 A hím reproduktív szerv monitorizálása
 Koprofágia (bélsárevés)
 Végbélzáró izom renyhesége

A tengerimalac betegségei - 5. oldal:
 Vemhességi toxikózis
 Emlőgyulladás
 Petefészekciszta
 Átmeneti kopaszodás vemhes/szoptató nőstényeknél
 Szőrrágás

A tengerimalac betegségei - 6. oldal:
 Daganatok
 Zsírdaganat
 Nyirokmirigygyulladás
 Talppárnagyulladás
 Bőrkeményedés a talppárnák mögött

Mondovics Geda
Copyright © 2001-2011. Minden jog fenntartva.
Adatvédelmi nyilatkozat