|

|

1/2. oldal 
A tengerimalac félénk, ártalmatlan, szelíd
természetű, kedves kisállat. Általában nem, vagy csak nagyon ritkán harap. Ha megtörténik, ezzel általában jelezni,
közölni szeretne valamit, ok nélkül nem harap. Próbáljuk meg kideríteni, miért viselkedik így. Ha megértjük, mért teszi, és
megfelelő módon reagálunk rá, jobb kapcsolatot alakíthatunk ki vele. Számos esetben ezzel hiányosságokat pótolhatunk.
Harap vagy harapdál?
Az olyan szociális és kíváncsi kisemlősnél, mint a tengerimalac, természetes, hogy a látás, szaglás és hallás mellett
ízlelgetéssel is megpróbálja felderíteni környezetét. Akár a kicsi gyermek, a kölyök tengerimalac is tapasztalatlan, kíváncsi.
Megtörténhet, hogy a kezünket, ruhánkat vagy éppen az orrunkat, hajunkat próbálja harapdálni, kóstolgatva, hogy ehető-e.
Tévedésből is megharaphat, ha kezünkön élelem (pl. zöldségféle vagy gyümölcs) szagát érzi. A harapdálás, ha gyöngéd és
kedveskedő, a tengerimalacnál a szociális interakció, a kapcsolatteremtés egyik eszköze is lehet.
Lehet, hogy fél
A félénk, kevésbé szocializált tengerimalac félelmében harap. Ha felnőtt vagy idős korban került hozzánk, és nem
tudjuk, korábban milyen hatások érték, lassan kell kézhez szoktatnunk, meg kell őt szelídítenünk. Lehet, hogy rossz bánásmódban
részesült, előző helyén nem érezte magát biztonságban, nem törődtek vele, vagy megrémisztették, esetleg fájdalmat okoztak neki,
amikor felvették *. Ijedőssé válhat akkor is, ha akváriumban tartják, ha a családtagoktól távol, egy ritkán látogatott
helyiségben, ingerszegény környezetben kell élnie, ha ketrecébe túl hosszú (!) műanyagcsöve(ke)t és/vagy nagyon mély (!) házikót
tesznek. Ilyen környezetben a külső ingerektől elszigetelve él, s a zajok, szagok, mozgások legtöbbször váratlanul, hirtelen
érik, ezért megijed, összerezzen, megrémül. Annyira fél, hogy szinte menekülne, amikor felvesszük, s mivel ezt nem teheti meg,
félelmében (meg)harap. A bizalmát kell megnyernünk! Ne várjuk el tőle, hogy egyik napról a másikra megváltozzon, a kisállat
bizalmát kiérdemelni rövid idő alatt nem lehet. Ha jól bánunk vele, egy idő után rájön arra, hogy nálunk csak kellemes
ingerek/hatások érik, és lassan feloldódik félelme.
Felvenni a
tengerimalacot nyugodt, lassú, határozott mozdulatokkal kell. Ne zavargassuk, kergessük. Ezt megtehetjük úgy, hogy
beszélve hozzá, szólongatva, lassú mozdulatokkal a ketrec egyik sarkába terelgetjük, majd mindkét kezünkkel megfogjuk, s testét jól megtartjuk, hogy le ne essen, kezünkből
ki ne ugorjon. Mikor simogatjuk, becézgetjük, ujjbegyünkkel finoman (!) megvakargathatjuk, a legtöbb állatot ez megnyugtatja.
Közben jutalomfalatokkal is megkínálhatjuk.
* Fontos! Mivel könnyen megsérülhet, kicsi, 6 éven aluli gyermek társaságában tengerimalacot felügyelet nélkül hagyni
nem szabad. Sok gyermek nem tudja, hogyan kell egy tengerimalacot megfogni, hordozni vagy megérinteni, és nem tudatosul benne,
hogy a kisállatot stresszeli. Ha nem fogja meg jól, hirtelen felemeli, megszorítja és/vagy leejti, nagy fájdalmat és/vagy súlyos
sérüléseket okozhat neki. A szegény, védtelen, sokat tűrő kisállat legtöbbször még ilyenkor sem bánt, inkább felsír vagy -
figyelmeztetve, hogy fáj - gyengén odakap, és csak ritkán, nagy fájdalmában harap.
Szükségletét szeretné
elvégezni
A tengerimalac általában jelzi vizelési szükségletét, ha felvesszük és ölünkben vagy mellünkön
tartjuk, egy idő után nyugtalanná válik, forgolódni kezd, a ruhánkat próbálja meg húzni, rángatni, vagy a törülközőn/takarón
izeg-mozog, a kezünket, ujjunkat harapdálja, vagy (kétségbeesetten, halkan) nyöszörög. Ha e jeleket nem vesszük figyelembe, ha
nem tesszük le, hogy dolgát elvégezhesse, a jelzések legtöbbször még erőteljesebbé válnak, s ha így sem történik semmi,
levizel.
Jó tudni! A vizeletürítés a tengerimalacnál általában 15-20 percenként történik. Egyes egyedeknél ez az idő
lényegesen hosszabb lehet, legtöbbjük azonban negyed- vagy legfeljebb félóra elteltével ürítési kényszert érez. Amikor ölben
van, vagy a mellünkön tartjuk, figyeljünk jelzéseire. Ha nem teszi (a kölykök nemigen jelzik), egy idő után vigyük ketrecébe,
hogy dolgát elvégezhesse.
Bizonyos testrészére
érzékeny
A legtöbb tengerimalac nem szereti, ha a hátsó feléhez nyúlnak, e testrészét (hirtelen) megérintik vagy e helyen
simogatják/piszkálják. Azt sem veszi szívesen, ha szőrét visszafelé simítják, borzolják, mert ez számára kellemetlen, zavaró. Ha
azt tapasztaljuk, hogy hátsó felére - vagy egyéb testrészére - szokatlanul (!) érzékeny, érdemes orvossal kivizsgáltatni, mert
lehet, hogy valamilyen fertőzés vagy más betegség miatt ilyen.
|
1/2
|
következő oldal 
|
|
Ezen az oldalon:
Jelzésértékű cselekedet
Harap vagy harapdál?
Lehet, hogy fél
Szükségletét szeretné elvégezni
Bizonyos testrészére érzékeny
Harap a tengerimalacom - 2. oldal:
Talán fájdalma van
Inkább társával maradna, vagy nem jó a közérzete
Serdülőkorban van, és/vagy így fejezi ki dominanciáját
Lehet, hogy csak ilyen a természete?
|