Tengerimalac - betegségek (5)

Figyelem!
A tengerimalacnál alkalmazható, és a számára mérgező vagy veszélyes antibiotikum-készítményekről

itt olvashatsz!

FŐLAP

TÖRTÉNET

FAJTÁK

GENETIKA

SZÍNVÁLTOZATOK

SZŐRVÁLTOZATOK

VISELKEDÉS

ETETÉS

C-VITAMIN

GONDOZÁS

SZAPORODÁS

BETEGSÉGEK

FOGPOBLÉMÁK

ÉLŐSKÖDŐK

GYIK

TESZTEK ÉS JÁTÉKOK

FÓRUM

LINKEK

HONLAPTÉRKÉP

FOTOGALÉRIA

Aloldalak:

Tengerimalac-félék
Tápanyagtáblázat
Tévhit és valóság
Fiziológiai adatok
Mesterséges táplálás
Tengerimalacok számára tervezett ketrec
Harap a tengerimalacom
A ketrec rácsát rágja
Árva malackák etetése, gondozása

Ajánlott link:
Cavy Spirit - Rule for Breeding Guinea Pigs: DON'T - Legyél felelős állattartó! Ne szaporíts!

A tengerimalac betegségei

5/7. oldal

A vemhességi toxikózis leginkább az elhízott, keveset mozgó nőstényeknél jelentkezik, főleg a forró, nyári hónapokban, és az első ill. második vemhességnél gyakrabban tapasztalható (leginkább a másodiknál). Legtöbbször a vemhesség utolsó heteiben, vagy a szülés utáni 7.-10. napon észlelhető, a tengerimalac csak gubbaszt, nem eszik, nem iszik, szervezetében elszaporodnak a ketontestek, lehelete és vizelete acetonszagú. Számos, eddig kevésbé ismert tényező is hozzájárulhat e betegség kialakulásához. Bizonyos, hogy az elhízás, a stressz (!), a tengerimalac tartózkodási helyének magas hőmérséklete, az étvágytalanság, a mozgáshiány, a víz- és élelemadag korlátozása, a nem megfelelő étrend, a túl nagy számú (!), gyakori fialás jelentősen elősegítik a vemhességi toxikózis kialakulását. Kevés sikerrel gyógyítható, éppen ezért az egyetlen, legjobb megoldás a megelőzés. Mivel a vemhességi toxikózis a forró nyári hónapokban gyakrabban volt tapasztalható, a fedeztetést érdemes úgy beütemezni, hogy a júliusi-augusztusi hónapokban a nőstény ne legyen vemhes. A vemhességi toxikózis egy másik formája a pre-eklampszia, görcsrohamokkal járó toxikózis, az anyaméh érhálózatában a vérkeringés nem megfelelő, ez méhlepényvérzést, üszkösödést okoz. A tünetek itt is hasonlók (étvágytalanság, ketózis).

  Szoptató nőstényeknél (ritkán) előfordulhat, hogy a tej a csatornácskákban elzáródik, ilyenkor a nőstény emlőjét gyengén sós, meleg vízzel, felváltva kamillateával is, mossuk meg. Emlőgyulladás esetén állatorvosi vizsgálat ajánlott: az emlő körüli gyenge masszázs, a sárgás színű tej kiürítése, az emlőbimbó lemosása segíthet. Ha a nőstény lázas vagy étvágytalan, állatorvos által felírt antibiotikumos kezelés szükséges. Ilyen esetekben a Baytril gyógyszer jó megoldásnak bizonyult.

  Ha a nőstény tengerimalac csípő felöli részének egyik vagy mindkét oldalán jelentős szőrhullás, kopaszodás észlelhető, orvosi kivizsgálásra szorul. Ezen a részen a ritkább szőrzet vagy szőr nélküli terület petefészekciszta keletkezését jelezheti, mely leginkább az idős nőstényeket érinti. Ha ennek jelenléte bebizonyosodik, sebészi beavatkozásra szorul (petefészek és anyaméh eltávolítása). Az olyan legyengült vagy túl idős nőstényt, amely az altatással, sebészi beavatkozással járó veszélyek miatt nem műthető, hormonkezeléssel (HCG - human chorionic gonadotropin) kezelhető. A betegség kivizsgálására, habár költségesebb, az ultrahang a röntgensugárral szemben mindig megbízhatóbb. További lehetséges tünetek: ösztrusz idején túlzott aktivitás (mely gyakran a társ(s)(akk)al szembeni szexuálisan agresszív magatartásban nyilvánul meg), kissé megnagyobbodott és enyhén kérgesedő emlőbimbók, kétoldalt a hasnál enyhén vagy erőteljesen kikerekedő formák, etetésnél válogatós, finnyáskodó magatartás. Jelentős szőrhullás idősebb nostényeknél egyéb hormonzavarok miatt is jelentkezhet. A hormontermelő szervek megbetegedései miatt fellépő szőr- és bőrelváltozásokról elmondható, hogy bizonyos testrészeken jelennek meg, általában szimmetrikusak, és nem viszketnek.
    Nielsen T.D., Holt S., Ruelokke M.L. és McEvoy F.J. kutatók a tengerimalacoknál kialakuló petefészekcisztát vizsgálták. Kutatásuk célja volt, hogy megállapítsák, a kor és a reproduktív státus milyen arányban befolyásolja a petefészekciszta kialakulását, ill. annak méretét. A kutatás 43 tengerimalacra terjedt ki. Ezeket koruk és reproduktív státusuk alapján 6 kategoriába osztották:
    - korosztály szerint három kategória - a.) egyévesnél fiatalabb egyének, b.) egy és két éves kor közöttiek, ill. c.) 2 éves kort meghaladottak. Mindhárom korcsoportot további két kategóriára osztották: 1.) olyan nőstények, melyeknek egy vagy több vemhessége volt; 2.) és olyanok, melyeket sosem pároztattak. Mindegyik kisállatot klinikailag megvizsgálták, s ugyanakkor ultrahang diagnosztikát is alkalmaztak. A reproduktivitás-történet és a petefészekciszta predominancia, valamint a predominancia, a ciszta mérete és az életkor lehetséges relációinak elemzése lineáris regressziót alkalmazva történt (a vizsgálat egy ún. Mantel-Haenzel analízis alapján készült). A 43 nőstény közül kettőnél (vagyis 4,7%-uknál) szimmetrikus kopaszodás volt észlelhető. A reproduktivitás-történet és petefészekciszta predominancia között statisztikailag jelentős összefüggés a fennmaradó 95%-nál nem (!) volt tapasztalható. Statisztikailag jelentős (!) korrelációt a petefészekciszta mérete és az életkor (P < 0,01), valamint a petefészekciszta predominancia és az életkor között (P < 0,02) találtak (forrás: The Journal of Small Animal Practice, 30 June 2003).

  Átmeneti kopaszodás a test egyes részein létrejöhet vemhes vagy szoptató nostényeknél is. Ennek oka lehet hormonzavar, gyakori fedeztetés (ha ugyanaz a nostény túl gyakran fial), a magzat méhen belüli gyors fejlődése, genetikai tényezők, hibás táplálkozás, mellékvesék megbetegedései stb. A mellékvesék a többi belső elválasztású miriggyel bonyolult kölcsönhatási viszonyban állnak. Megnövekedett mellékvesék esetén (Cushing-kór) a betegség ultrahang által megállapítható - egy felnőtt tengerimalac egészséges mellékveséi általában kb. 3-4 mm nagyságúak, a megfelelő összehasonlítás végett hasonló súlyú, korú és nemű állatok mellékveséinek ultrahang segítségével való összehasonlítása ajánlott.
  A vadonban a nőstény tengerimalacok a szoptatás időszakában néha pici darabon tépdesik a saját szőrüket, ezzel bélelve ki fészküket. Ez az ősi szokás egyes utódokban is fennmaradt. Néha, szoptatás közben akár maguk a kölykök is megtépdeshetik anyjuk szőrét.

  Figyelem! A szokásosnál gyakoribb vakarózás és jelentős szőrhullás, hámpikkely-képződés, savókilépés, pörk, kopaszodás különböző betegségek tünete lehet. Állatorvossal vizsgáltassuk ki, hogy a tengerimalac megfelelő kezelésben részesüljön.
  Az élősködők általi fertőzésekről itt olvashatsz.

  Az emésztőrendszer kifogástalan működéséhez szükséges a naponta adagolt friss széna! Ha tengerimalacunk a társa vagy akár a saját szőrét rágja, lehet, hogy étrendje rostos anyagokban (cellulózban) szegény. A szőrrágás gyakran unalom vagy rossz szokás következménye is lehet, társas állatoknál a rangsorban magasabb hatalmi helyzetet betöltő egyén a tettes. Az élettér gazdagítása (nagyobb ketrec, aktivitásra serkentő kellékek, vizuális korlátok, időnként elrejtett finom falatok stb.), és - nagyon fontos - a rostokban gazdag étrend megszüntetheti e viselkedést. Ha mégsem, egyes esetekben a 30 napig adott Béres csepp és Cebion csepp segíthet, mivel ártani semmiképp sem árt, érdemes próbálkozni. Naponta egyszer egy-két csepp Bérest és egy-két csepp Cebiont a szájába csepegtetünk vagy kiskanállal adjuk, és rögtön utána valami kedvenc falattal megkínáljuk, hogy biztos lenyelje. Ha ez sem szünteti meg e hajlamot, és viselkedése zavar (pl. kiállításra készülő állat szőrét rágja meg), a szőrrágó „művészt” ajánlott egy ídőre ráccsal elkülöníteni vagy külön ketrecbe, de mindenképpen társa(i) mellé tenni. Szociális állat, igényli a fajtárs(ak) közelségét.