Aloldalak:

Tengerimalac-félék  Tápanyagtáblázat  Tévhit és valóság  Fiziológiai adatok  Mesterséges táplálás  Tengerimalacok számára tervezett ketrec  Harap a tengerimalacom  A ketrec rácsát rágja  Árva malackák etetése, gondozása

Mit kell tudnia egy kezdő tengerimalac-tartónak?    Letölthető, kinyomtatható és szabadon terjeszthető változat, pdf-formátumban (270 KB). A tengerimalac számára mérgező vagy rendkívül veszélyes antibiotikumok, és az alkalmazható készítmények:     Nyomtatható változat, pdf-formátum (88 KB)

 Kezelési lap
Az orvos által kitöltött kezelési lapok nagyon hasznosak lehetnek, mert így a korábbi vizsgálatok és kezelések adatai bármikor visszakereshetők ill. megtekinthetők.
   Nyomtatható változat (pdf fájl - 72 KB)

A tengerimalac betegségei

 4/7. oldal 

A farokcsont fölötti mirigy betegsége (ez hímeknél jelentkezik, nőstényeknél nem, vagy csak rendkívül ritkán): a nemileg érett hím farokcsontja fölött egy nagyon kis területen zsírszerű, tapintásra kissé ragacsosnak tűnő váladék észlelhető, ez egy olyan szekrétum, amelyet egy kivezetőcsővel bíró mirigy (supracaudalis mirigy) termel. Ha e zsírszerű váladék a szokásosnál jóval nagyobb területen észlelhető, ez a mirigy ideiglenes zavarára vezethető vissza, túlságosan erősen működik. Ilyenkor e területet érdemes a váladéktól megtisztítani (lemosni), mert nemcsak számunkra lehet kellemetlen (ha a tengerimalacot felvesszük), hanem akár baktériumok, egyéb fertőzések kialakulásának is kedvezhet. A nagyobb területre kiterjedő szekrétumot kenjük be babaolajjal, s ha megpuhult, samponos meleg vízzel mossuk le, majd tiszta meleg vízzel öblítsük le. A meghűlés veszélye miatt a tengerimalac szőrét szárítsuk meg. Nagyon ritkán az is megtörténhet, hogy e kivezetőcső valamilyen ok miatt elzárul, ilyenkor a megrekedt váladék bomlásnak indulhat és gyulladást okozhat. Ez esetben állatorvos által felírt antibiotikumos kenőccsel kell kenegetnünk, s az orvos utasításait követnünk.

A tengerimalac hátsó részénél két nyílás van, egyik a végbélnyílás (anus), amely gyűrűs izmokból áll és a bélsár ürítését szabályozza, a másik az ábrán látható végbélzacskó (perianális zacskó). Hímeknél e zacskó mélyén két mirigy található, ezek izgalmi állapotban kellemetlen szagú váladékot termelnek. E nyílás a hímeknél a végbél 95 %-át teszi ki, s izgalmi állapotban kitűrődik (mint a csigánál a kitűrhető szarv), majd visszahúzódva akár idegen tárgyakat (forgácsot, fűszálat, szénaszálat, szőrszálat stb.) is magával ránthat. Az almot gondosan válogassuk meg, sose tegyünk nem megfelelő almot a tengerimalac ketrecébe, mert ezek e kitűrhető zacskóba szorulhatnak, s akár különböző egészségi problémákat is okozhatnak.

(Forrás: Cooper, Gale. and Schiller, Alan. L., "Anatomy of the Guinea Pig",
Harvard University Press, Cambridge, 1975.)

Habár a malac nem kedveli, hímeknél a végbélzacskót időnként ajánlott ellenőrizni, s ha szükségessé válik, egy kis vazelint, babaolajat, vagy egyéb síkosítót használva fültisztító pálcika segítségével kitisztítani. A kölyök tengerimalacok és a nőstények a felnőtt hímnél jóval kisebb végbélzacskóval rendelkeznek.
  Időnként a hím nemi szervét is vizsgáljuk meg, szőrszál, forgács, egyéb ide is bekerülhet. Ritkán előfordulhat, hogy izgalmi állapotában a tengerimalac hímvesszője a szőrbe beragad és képtelen azt visszahúzni. Ez igen fájdalmas a számára, szerencsétlen esetben akár a vizelet ürítését is gátolhatja, s ha nem segítünk rajta, el is pusztulhat. Ilyen esetben e helyen meleg szappanos vízzel meg kell mosnunk, s az érintett részt körömvirág-olajjal* óvatosan, gyengéden be kell kennünk, fertőzés esetén a tengerimalacot orvoshoz kell vinnünk, hogy antibiotikumos kenőcsőt felírjon. A leellenőrzés kevés időt vesz igénybe, és sok kellemetlenséget előzhetünk meg vele. További információk itt!
    * A körömvirág - más nevén calendula officinalis - gyógynövény, nagyszámú kórokozóra gyakorolt hatása kísérletileg igazolt. Gennyes bőrgyulladások, sebek kezelésére használják. A szárított virágokat közvetlenül a felhasználás előtt, egy-két óráig meleg helyen tartják, majd étolajjal áztatják (csak annyi olajat használnak, hogy jól átitassák a virágokat), hat óra hosszat állni hagyják, az olajos részt letöltik - esetleg kipréselik -, és 5-10-szer annyi, zsírtartalmú kenőccsel összekeverik (forrás: Rácz G.; Rácz-Kotilla E.; Laza A. (1984): Gyógynövényismeret).

  A tengerimalac azon szokása, hogy megeszi bélsarának egy részét, az ún. cökotrófot (a már egyszer megemésztett táplálékot, a vakbélből kikerülő puha székletet), természetes és helyénvaló, mert koprofág állat, mint a nyúl. Sose gátoljuk meg ebben, mert e puha széklet, mely tehát az első emésztés terméke, B-komplex vitaminokban, fehérjében, aminosavakban, mikroelemekben gazdag. A bél baktériumflórája által termelődik a vékony- és a vastagbél határán levő hatalmas vakbélben (cökumban). Az egészen kicsi kölykök kezdetben anyjuk puha bélsarát fogyasztják, ez normál bélflórájuk kialakulását segíti elő. Egyes tengerimalacok felnőtt korban akár társuk bélsarából is esznek (!), ez főleg akkor hasznos, ha bélflórájuk egyensúlya emésztési vagy egyéb problémák miatt felborul. Egyes vemhes és túlsúlyos malacok puha bélsarukat az alom tetejéről vagy a padlózatról szedik fel, ha állapotuk miatt nem tudnak maguk alá nyúlni, hogy közvetlenül a végbelükből egyék vissza. A cökotrófnak nagyon fontos szerepe van az emésztésben, a tengerimalac egészségének megőrzésében. Egy egészséges tengerimalac naponta 150-200 alkalommal is maga alá nyúl, hogy bélsarát elfogyassza.

  Idős hím malacnál előfordulhat (kölyöknél és nősténynél nagyon ritkán, mert ezeknél a végbélzacskó jóval kisebb), hogy a végbélnyílás izma nem működik megfelelően, s így a közönséges, végleges ürülék/bogyó és a cökotróf (a puha bélsár) a végbélben marad, vagy a végbélzacskóba szorul, itt bennreked. Ha nem segítünk rajta, előbb-utóbb elpusztul, mert az elzáródás gátolja a normális emésztési folyamatokat, ugyanakkor a tengerimalac már nem képes elfogyasztani az első emésztésből származó, B-vitaminokban (főleg B₁₂ vitaminban) és aminosavakban, mikroelemekben gazdag székletet sem. Ha ez a(z) (angol nyelven impaction néven ismert) betegség beáll, a következőket valószínüleg minden nap el kell végeznünk: a tengerimalacot fektessük a hátára, a végbélnyílásába nyomjunk egy kevés (!) síkosítót, pl. babaolajat, majd két ujjal a végbélnyílást fogjuk közre és a végbélzacskót szétnyitva ill. enyhén kitűrve annak tartalmát nyomjuk ki, vagy ha kicsit mélyebben van, fültisztító pálcika segítségével, a pálcika végét bentről kifelé mozgatva, tisztítsuk ki. Nagyon óvatosan kell megtennünk, mert e részen a bőr rendkívül érzékeny. Mivel a cökotróf az emésztésben fontos szerepet tölt be, jó, ha a tengerimalac fogyaszt belőle. A végleges ürülék kemény és kissé száraz. A cökotróf lágy, selymes tapintású, védő nyálkaburokkal körbevett, fényes csillogású bélsár. Ezt tartsuk az orra alá, és hagyjuk, hogy egy kis ideig szagolgassa, mert a benne lévő baktériumok feromonjai a cökotróf felvételére ingerlik. Ha mégsem eszi, és lehetőségünk van társa bélsarával megkínálni, tegyük meg! Ha nem fogyasztja, akkor szükségessé válik a B-komplex napi adagolása: naponta 25 mg B-komplex vitamint vízben feloldunk, majd fecskendőből megitatjuk. Az ilyen tengerimalacnak a tartóban felelhető széna mellett naponta egyszer a ketrecébe is tegyünk egy marék nagyon jó minőségu szénát, és ösztönözzük arra is, hogy minél többet mozogjon. Egy fiatal, nagyon aktív fajtárs és egy tágas ketrec, melyben gyakran átrendezzük, cseréljük a kellékeket, serkentőleg fog hatni rá.
  A hím malacot érdemes úgy felemelnünk, hogy egyik kezünkkel a hátsó fele alá nyúlunk, és tenyerünkben egy kis ideig fenntartjuk, mert így egy esetleges elzáródás könnyebben felfedezhető - ilyenkor e helyen általában egy szokatlan keményedés érezhető. Ellenőrizzük le: a végbélnyílásánál kissé széthúzva a bőrt a végbélzacskó belsejébe tekinthetünk, normál körülmények között ebben egy fehéres váladék (secum) látható. Ha e helyen sötét csomósodást észlelünk, a tengerimalac segítségre szorul.

Ezen az oldalon:
 Farokcsont fölötti mirigy betegsége
 Végbélzacskó
 A hím reproduktív szervének monitorizálása
 Koprofágia (bélsárevés)
 Végbélzáró izom renyhesége

A tengerimalac betegségei - 1. oldal:
 Hajlamos a betegségét elrejteni!
 A ketózis kialakulásának veszélye
 Hasmenés, bélflóra-károsodás
 A bélflóra-regeneráló probiotikum
 Székrekedés
 Mérgezés: mérgező növények, vegyszerezett növények
 Meghűlés
 Allergia
 Fülgyulladás

A tengerimalac betegségei - 2. oldal:
 Hőguta
 Tejszerű vizelet
 Vese- és húgyúti betegségek
 Szélütés
 Skorbut
 Seb az ajkon, szájszélen

A tengerimalac betegségei - 3. oldal:
 Szemsérülés
 Szemhéjbefordulás
 Újszülöttek kötőhártyagyulladása
 Kötőhártyagyulladás
 Könnycsatorna dugulás
 Vörös szem
 Mikroftalmia, vakság
 Zsírszem
 Mosakodás közben képződő fehér szemváladék
 Fül mögötti kopasz terület

A tengerimalac betegségei - 5. oldal:
 Vemhességi toxikózis
 Emlőgyulladás
 Petefészekciszta
 Átmeneti kopaszodás vemhes/szoptató nőstényeknél
 Szőrrágás

A tengerimalac betegségei - 6. oldal:
 Daganatok
 Zsírdaganat
 Nyirokmirigygyulladás
 Talppárnagyulladás
 Bőrkeményedés a talppárnák mögött

A tengerimalac betegségei - 7. oldal:
 Cukorbetegség
 Abnormalitások

Mondovics Geda
Copyright © 2001-2008.
Minden jog fenntartva.