Tévhit és valóság a tengerimalacokról

 2/2. oldal

   Tévhit az is, hogy a tengerimalacnak nincs szüksege ivóvízre, hogy nem kell neki friss víz, mert folyadékigényét a friss zöldfélékből, zöldségekből nyert folyadékmennyiség teljes mértékben kielégíti.
   A tengerimalac a zöldfélék, zöldségek, gyümölcsök fogyasztása során jelentős mennyiségű folyadékhoz jut. A friss növények átlagban 75-85 % vizet tartalmaznak, a száraz takarmányok (táp, széna) víztartalma átlagban 8-18 %. A tengerimalac vízszükségletének egy részét a vegetációs víz fedezni tudja (vegetációs víznek nevezzük azt a vizet, amit a növény tartalmaz). Az anyagcsere során a táplálék elbontásából is keletkezik víz, az így nyert vizet metabolisztikus víznek, endogén víznek nevezzük. Az étellel bevitt- és az endogén víz mellett a tengerimalacnak ivóvízre is szüksége van (!), ezért tartsunk előtte mindig vizet, helyezzünk a ketrec szélére itatót, hogy a kisállat, ha szomjúságot érez, ihasson.
  A vízfogyasztást számos tényező befolyásolja: az elfogyasztott táplálék víztartalma, a környezet hőmérséklete és páratartalma, állapot, egyéni szokás, aktivitás stb. Vemhesség és szoptatás ideje alatt és nyáron a rekkenő hőségben a tengerimalac általában gyakrabban iszik, ilyenkor gondoskodnunk kell arról, hogy naponta akár többször is friss - de nem hideg - ivóvízhez jusson. Télen a központi fűtéses lakásban is (ha a helyiségben száraz a levegő) megnövekedhet a vízfogyasztás.
  Ha korábban sosem kapott vizet, a tengerimalacot meg kell tanítanunk az itató használatára. Ne kötelezzük arra, hogy igyon! Csupán az itató csőrét vigyük a szájához, hogy a vízcseppeket érezze, nyalja, majd a ketrec szélére erősítve egy kicsit mozgassuk az itatót, így hívjuk fel a figyelmét arra, hogy ott megtalál(hat)ja (egy kis trükk: ha nem reagál rá, az itató csőrét egy-két alkalommal uborkával bedörzsölhetjük). Van olyan malac, „aki” eljátszik az itatóval, annak csőrét bökdösi, rágja. Megteheti ezt unalomból vagy szórakozásból. Ilyenkor elvonhatjuk a figyelmét egy ingergazdag környezet kialakításával, s ha ez nem segít, töltsük újra az itatót, s vegyük tudomásul, hogy csibész malackánk van. :-)
  Fontos: Az itatót időnként takarítanunk kell. Ne érje hosszabb ideig (direkt) napsütés, mert az kedvez az algáknak. Ha napok/hetek/hónapok telnek el úgy, hogy nem iszik vizet, ne távolítsuk el az itatót. Ha nem fogy a víz, időnként ellenőrízzük le, hogy az itató működőképes-e, nincs-e eldugulva. Továbbra is töltsük fel friss vízzel naponta, hogy BÁRMIKOR hozzáférjen, ha szükségét érzi.

A tiszta, jóízű ivóvíz biztosításával nemcsak komfortérzetét növeljük, életét hosszabíthatjuk meg vele és számos betegséget megelőzhetünk (fogyasztása többek között a vesefunkciót is támogatja). Hagyjuk, hogy ő döntse el, mikor és mennyit iszik, legyen előtte mindig itató!

   Válogatós a tengerimalac, vagy ez egy tévhit?
   A tengerimalac neofób, vagyis ösztönösen fél az új dolgoktól, s ez táplálkozásában is megmutatkozik. Azt a táplálékot részesíti előnyben, amelyet anyja és társai mellett már fogyasztott, eltanulja tőle/tőlük azt, hogy mi ehető. A természetben fellelhető növények közül jónéhány mérgező, ezért ismeretlen növényt fogyasztani veszélyes és kockázatos. Az ismeretlen táplálékot a tengerimalac elutasítja, vagy eleinte csak nagyon keveset eszik belőle, éppencsak megkóstolja. Ez nála nem válogatós magatartás, hanem egy hatékony módszer, mely a túlélést szolgálja.
  Az újszülött tengerimalac már birtokában van bizonyos információknak, a táplálékról való tanulás már az anyaméhben megkezdődik, a tápanyagok a magzati vérkeringésen keresztül eljutnak a magzathoz, s a tengerimalac így tudomást szerez az anyai étrendről és születése után ezt (!) részesíti előnyben.
  Szoptatás idején a kölyök a tejen keresztül és a bélsár fogyasztása során is ismereteket szerez az anyja által elfogyasztott táplálékról, annak szaga és íze átjut a tejbe és a bélsárba (cökotrófba), az anya táplálkozási szokása a kölyök táplálkozását az elválasztás után is hosszú időkre meghatározza.
  Érdekesség: A feromon felismerésének képessége veleszületett adottság, az anyai feromon a kicsikben a csöcskereső magatartást váltja ki. A születést követő első napokban ért szagingerek (a fészek szaga, növényi szagok) tartós memórianyomot hagynak, a korai életkorban ható ingerekre a tengerimalac később is pozitívan reagál, s választási helyzetben ezt fogja előnyben részesíteni egy másik, még nem ismert ingerrel szemben.

   A tengerimalac-anya kannibalizmusa is egy tévhit.
   Aki megfigyelte, hogyan zajlik le a tengerimalacnál a fialás, tapasztalhatta, hogy a nőstény, miután kiszabadítja kölykét a magzatburokból, a köldökzsinórt elrágja, majd nyalogatással kicsinyét tisztára nyalja, felszárítja, és a kölykök számával megegyező magzatburkot, méhlepényt - legtöbbször az összest - felfalja. A vadonélőhöz hasonlóan fialás után igyekszik mindent eltakarítani maga után, teszi ezt ösztönösen azért (is), hogy a ragadozók fel ne fedezhessék, majd kölykeivel foglalkozik, szoptatja, gondozza, tisztogatja őket. Halott köly(k)ök esetén nagyon ritkán (!) a fogságban élőknél megtörténhet, hogy a halva született vagy szülés után elpusztult kölyköt/kölyköket a nőstény megpróbálja eltüntetni, felfalni. Ha (!) megteszi, rendszerint a végtagoknál kezdi, de legtöbbször hamar feladja, a halott kölyköt/kölyköket egy félreeső helyen hagyja. Ez a viselkedés nem kannibál ösztönből ered, az ősi ösztönnek engedve védekezésképpen teszi, azért, hogy a (vélt) ragadozók szagot ne fogjanak. Egy olyan zsákmányállat, mint a tengerimalac, a vadonban olyan környezetben él, ahol csupa ismeretlen veszély fenyegeti, s mivel állandó rettegésben él, ösztöne azt diktálja, hogy az áruló jelektől meg kell szabadulni.

   Tévhitként az is elterjedt, hogy a tengerimalacok büdös állatok, kellemetlen szagúak.
   A folyékony bomlástermékek vizelet formájában távoznak a tengerimalac szervezetéből. Az emlősök - így a tengerimalacok is - az aminosavakból származó nitrogént urea (karbamid) formában üritík. A karbamid tehát az aminosavak lebontási terméke, mely főleg a májban képződik és a vérből kiszűri a vese. A frissen ürített vizeletnek nincs különösebb szaga, ha üritéskor ammóniaszagú, ez fertőzés, betegség jele. A vizeletben lévő szerves nitrogén vegyületek jelentős része csak egy idő után kezd bomlani, a jelenlévő enzimek (ureáz) segítségével ammóniává alakul, a vizelet jellegzetes szagát ez adja. A jó minőségű alom (a növényi cellulóz és lignin) az urea enzimes bomlását leállítja, megállítva így a biológiai reakciókat. Az idejében lecserélt alommal nemcsak a szagokat iktatjuk ki, a megfelelő higiénia betartásával állataink egészségét is megvédjük.
  Az elszennyeződött alom, a magas hőmérséklet, a zsúfoltság növelik az ammóniatartalmat, az ammóniagáz főleg a nagy nedvességtartalmú levegőben oldódik. A vizelettől átnedvesedett alom a ketrecben a páratartalmat növeli. Nem megfelelő élettérben (üvegterráriumban és/vagy viszonylag kicsi, zárt területen), ahol a levegő mozgása nem biztosított, bennrekednek a szagok. Az ammóniaszennyezettséget a ketrec anyaga is befolyásolja, a fából készült ketrec nem jó megoldás, mivel a fa pórusaiban elszaporodnak a baktériumok, és így a higiénia ilyen anyag esetén hosszabb távon nem biztosítható.
  Az ammóniával feldúsult légtérben tartott tengerimalac megbetegszik, a nagy ammóniatartalom izgatja a szem kötőhártyáját és a légzőszervek nyálkahártyáit, szem- és orrnyálkahártya-gyulladást idéz elő. Tartósan belélegezve légcsőgyulladást okoz, a szervezet ellenállóképességét csökkenti, másodlagos baktériumos fertőzéssel társulva a tengerimalacnál tüdőgyulladást válthat ki. Ezt megelőzhetjük, ha kisállatainknak nagyobb életteret biztosítunk, az almot mindig idejében lecseréljük és hetente egyszer az alomtálcát természetes fertőtlenítővel, ecetes vízzel kimossuk, majd tiszta vizzel kiöblítjük s havonta egyszer alaposan átmossuk. A helyiség légcseréjéről is gondoskodjunk, a kinti hőmérsékletet figyelembe véve (télen elővigyázatosan), és a kisállatokat a huzattól védve, rendszeresen szellőztessünk.

   Tévhit áldozatává válik (!) az, aki csupán csak azért fedezteti tengerimalacát, mert azt hallotta, hogy legalább egyszer szülnie kell ahhoz, hogy később bármikor ne alakuljon ki nála petefészekciszta.
   Az, hogy szült-e vagy sem, e szempontból nem (!) lényeges, egyszer-, kétszer- vagy sosem szült tengerimalacnál is kialakulhat petefészekciszta. Egyszerűbben fogalmazva: bármely fogamzóképes tengerimalacnál kialakulhat (vagy sem) petefészekciszta.

   A véres vizeletetet, vérvizelést a nőstény tengerimalacnál menstruációs vérzésnek tekinteni tévedés.
   A nőstény tengerimalacnál a meg nem termékenyített petesejt(ek) pusztulása után a méhnyálkahártya leválását nem kíséri vérzés, a tengerimalac nem menstruál. A nemi szerveknél vagy egyéb helyeken megjelenő bárminemű vérzést mindkét nemnél rendellenesnek kell tekintenünk, s a tengerimalacot minél hamarabb (!) orvoshoz kell vinnünk, hogy a vérzés okát felfedje, és a kisállatot a megfelelő kezelésben részesítse. Az idő múlásával állapota súlyosbodhat, ne bizzunk abban, hogy magától meggyógyul. A véres vizelet, vérzés számos betegség tünete lehet: vesekő képződés, hólyaghurut, daganat, húgycsőgyulladás, vemhesség idején vagy fialás után bekövetkező komplikáció, belső sérülés. Az idejében történő kezelés egyes esetekben akár életmentő is lehet.

   A tengerimalac biológiai sajátosságait nem ismerő személyek által gyakran elkövetett hiba koplaltatni műtét előtt e kisállatot.
   Téved az, aki a műtét előtt álló tengerimalacot szükségesnek tartja koplaltatni. Műtét előtt a tengerimalacot éheztetni nemcsak felesleges, de egyenesen egészségtelen (!), veszélyes (!). A tengerimalac biológiai sajátosságai olyanok, hogy képtelen hányni, ezért altatás előtt koplaltatni felesleges, az éheztetés során emésztőrendszere és bélflórája károsodhat, ez szervezete ellenállóképességének csökkenéséhez vezethet és akár visszafordíthatatlan következményekkel is járhat.

előző oldal

2/2

Ezen az oldalon:
 A folyadékszükséglet és az ivóvíz
 Válogatós vagy neofób?
 Tévhit a kannibalizmusról
 Büdös vagy mégsem? - Alomcsere, higiénia, egészség
 Tévhit miatt vemhesítve - a petefészekciszta
 Véres vizelet, vérvizelés
 A műtét előtti éheztetésről, koplaltatatásról

Tévhit és valóság a tengerimalacról - 1. oldal:
 Hímek együtt
 Amikor fölösleges és hatástalan az ivartalanítás
 A meghágó viselkedés homoszexualítás?
 „Egyedül szelídebb” - Egyéni érdek vagy tévhit miatt van magányra ítélve?

Mondovics Geda
Copyright © 2001-2008.
Minden jog fenntartva.