Tengerimalacok száma	Ketrec (minimális méret)	Ha választhatunk, vagy mi készíthetjük (ajánlott méret)
2	Kb. 100x50 cm (h/sz)	Kb. 120x60 cm (h/sz)
3	Kb. 120x60 cm (h/sz)	Kb. 150x65 cm (h/sz)
4	Kb. 150x65 cm (h/sz)	Kb. 180x70 cm (h/sz)

 A tengerimalacaink még mindig nagyon félénkek, ijedősek, pedig már két hete nálunk élnek. Mit tehetnénk, hogy szelídebbek legyenek?
  Szóljunk hozzájuk gyakran, (ha lehet) naponta vegyük őket kézbe - az első hetekben akár több alkalommal is. Beszéljünk hozzájuk, hogy megismerjék hangunkat. Növényevők, ezért látásuk nem éles, inkább csak a mozgás észlelésére alkalmas, de hallásuk és szaglásuk kifinomult. Ha úgy közelítünk feléjük, hogy közben beszélünk hozzájuk, hangunkról felismernek. Ha jelenlétünket kellemes dolgokkal - etetés, jutalomfalatok stb. - társítják, biztonságban érzik magukat, és már nem félnek. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat. Úgy vegyük őket kézbe, hogy előtte hanggal vagy valamilyen jeladással jelezzük közeledésünket. Ha mellünkön/ölünkben simogatjuk, szagunkról (is) felismernek, és megnyugszanak.
  Mivel a vadonban, ragadozóktól tartva, örökös félelemben élnek, olykor egy ismeretlen zaj, hang már elég ahhoz, hogy megrémüljenek, megdermedjenek, vagy kétségbeesetten futni, menekülni próbáljanak. Egyik alkalommal a különben nyugodt, szelíd malacaim is majd összetörték magukat, amikor a konyhában, a padlón sétálva, nyugodtan eszegetve, egy tányérkoccanást hallottak (egy tányért a szekrénybe tettem). A szokatlan zajt hallva megrémültek. Fejvesztetten, egymás hegyén-hátán átugrálva próbáltak egy biztonságos helyet keresni, elbújni.
  A szelídítés egy hosszabb folyamat, ha türelmesek vagyunk, többet foglalkozunk velük, félelmük lassan felenged, és előbb-utóbb megszokják környezetüket.

   Elég lassan szoknak kézhez. Az ételt már elfogadják, de megfogni nem nagyon engedik magukat.
  Malacéknál e viselkedés természetes, az ún. zsákmányállatoknál ez egy ösztönös reakció, a vadonban ragadozók prédaállatai, ezért menekülési reflexük erős. Általában nem szívesen állnak meg, hogy megfogjuk, inkább kitérnének előlünk, de ha finom jutalomfalatkákkal hozzánk csalogatjuk, ha gyakran felvesszük, kézhez szoktatjuk őket, egy idő után a simogatást, becézgetést szívesen veszik (vagy alkalomtól függően eltűrik, esetleg igénylik :-).

   Tengerimalacok nevelhetők-e szobatisztaságra?
  Szobatisztaságra nemigen, de vannak olyan módszerek, melyeket alkalmazva biztató sikereket érhetünk el. Anyagcseréjük gyors, ha felvesszük őket, ne tartsuk hosszú ideig ölben/a mellünkön. Egy idő után mindenképpen (még ha törülközőn fekszenek is) vigyük vissza ketrecükbe, hogy dolgukat elvégezhessék. A tengerimalac legtöbbször jelzi, ha vizelnie kell, ezt általában forgolódás, izgés-mozgás, nyugtalanság előzi meg. Ha e jeleket észrevesszük és a kisállatot még idejében letesszük, üríteni fog. Vizelni a tengerimalacok biztonságos, védett helyen szeretnek - a vadonban a családi fészket és környékét, mesterséges környezetben a ketrec egyes részeit részesítik előnyben (a vizelet ürítése nem csak szükséglet, szaga olyan kémiai információ, amely a kisállatok viselkedését, egymáshoz való viszonyát befolyásolja). Mivel koprofág állatok, bélsaruk egy részét, a cökotrófot végbélzsákjukból szedve gyakran fogyasztják, ezért a végleges ürüléket spontánul (!) elpotyogtatják. Sétáltatásnál egy kis trükkel rávezethetők arra, hogy csak egy-két helyre vizeljenek (ha bogyóikat izgalmukban itt-ott el is potyogtatják, ezeket könnyű feltakarítani :-).
  Időt (!) és ráfigyelést igénylő módszer: A ketrecükről leemelhető rácsot (vagy összekapcsolható oldalrácsokat, egyebet) egyéb kellékekkel, játékokkal a padlózatra helyezzük - ha a padlózat kényes, erre linóleumot vagy egy kisebb járólapot, rá újságpapírt teszünk - és egy kényelmes, megfelelő nagyságú, nedvszívó anyaggal (alom) ellátott műanyagtálcát, mindig ugyanazt, a padlóra teszünk. Minden egyes alkalommal, amikor a padlóra - vagy újságpapírra - vizel/bogyózik, egy kevés alommal a vizeletet felitatjuk és a nedves almot - újságpapír esetén a nedves újságpapírt - és a bogyókat a műanyagtálcára tesszük, az ártatlan kis „tettest” erre a tálcára helyezzük, és ott, akkor mindjárt (!), egy kevés kedvenc zöldfélével vagy gyümölccsel megkínáljuk. Néhány napon át, a sétáltatásnál, minden egyes alkalommal, amikor dolgát végzi, mindezt megismételjük, hogy a megerősítés megtörténjen! Sose félemlítsük, büntessük, tengerimalacot tanítani csak szelídséggel, nyugalommal, türelemmel lehet!
  Az ürítőhelyre szoktatás nem mindegyik malacnál sikeres, de akadnak (!) olyan egyének, „akik” erre megtaníthatók, ezért ha időnk és türelmünk van, érdemes próbálkozni. E módszer tágas, nagy ketrecben is alkalmazható, a tálcát ott oda helyezzük, ahová szívesen/a legtöbbet piszkolnak, és ügyeljünk arra, hogy a fekvőhelyük vonzó legyen, mert különben a tálcát egyesek e célra használnák.
  Az egyik malackám egy véletlennek köszönhetően (!) már azt is megtanulta, hogyan lehet a gazditól „szabadulni” :-). Egyik alkalommal, miközben becézgettem, fogaival a blúzom meghúzta. A jelzést én figyelmeztetésnek vettem (arra gondoltam, hogy talán vizelnie kell), s ezért azonnal a ketrecébe tettem. A következő alkalommal, mikor ezt megismételte, szintén azonnal letettem. A „kis gazember” így hamar rájött arra, hogyan lehet egy nem kívánt becézgetés, simogatás elől meglógni. Ha kedve tartja (néha már akkor, amikor felveszem :-)), meghúzza a blúzom, és a gazdi - a következetes - máris leteszi.   Érdekessségként megjegyzem: ha finoman vakarni kezdem, maradni akar.  

	Írja be a keresett kifjezéseket Keresourlap elküldése
	Web www.gemon.ro